Emlékképeim

Azt hittem álmodom

Ahogyan szorosan ölelt a karod:

Szépen, lágyan, mint egy gyermeket

Ölelő anya, megcsalhatatlan szeretettel.

Hallottam, ahogyan ritmusra vert szíved;

S akkor jelent meg mind az, amiben egykoron hittem:

Simogatásod, ami akár egy tavaszi szellő,

Ami a friss virágokat táncoltatva fújja,

Pirult arcomon végigsiklott selymes ujjad,

Végig újra, s újra-

S lángra gyújtottad fagyos szívemet;

Szép szavaid, amik meséltek a szerelemről,

Amiről eddig csak könyvekben olvastam-

De már akkor is csodáltam,

Hogy milyen gyönyörű érzés lehet;

A nevetésed-óh csak nevess Drágám-

Több már szinte nem is kell,

Hadd lássam dalos mosolyát,

Amitől zölden nevet két szemem;

Ajkaid….szavak nincsenek rá,

Oly puha és finom, akár rózsa vörös szirma,

S ha ajkamhoz ér: elönt forró boldogság,

S szárny nélkül csillagok felé repülök,

Nem egyszerű csók- ez lehet az örök

Élet titka;

A szemed, amiben tündöklik

A fény, mint amikor a nap rásüt a tengerre-

Oly szép, oly csodásan ragyog szemedben

A szerelem-

S benne fénylik

Titkos álmaim mesés vágya.

A szemed a Jóisten ajándéka.

Ölelj meg kérlek, hogy halljam szívedet.

Nézz reám, hogy csodáljam tündöklő szemedet.

Simogass kérlek, simogass még egyszer,

Érezni akarom hűséges szerelmedet.

Érjen ajkamhoz édes ajkad,

Ah csókolj Kedves kérlek csókra szomjas pillanatban.

Szeress még kérlek. Szeress még Édes,

Ígérem, hogy én is szeretlek örökké téged.