Eddig még soha sem...

Eddig még soha sem gyúlt bennem az a láng,

Ami az édes szerelem forró tüze;

S mégis meggyújtotta bennem az a leány,

S a csókjával egy örök hűséget üzent.

Életet adott, mint friss eső rózsáknak,

S pirosló arca színezte a tájat.

Emlékszem mikor a szemeit csodáltam,

Mert tudtam örök rejtély a pillantása.

Mézédes harmattal itatja arcomat,

Ami az ő különleges finom csókja;

És én mint részeges örökké szomjazom.

Meddig marad meg ez a mesés pillanat?

A selymes illatát felém meddig szórja?

Mohó vagyok, és őt örökké akarom.