Szeptember

Ősz van, de én fázom

Mert csípős kinn a szél,

A hideg bánt,durván az arcomba ér,

S könnyeimtől már vacogva elázok.

Kezem már fagyos,

Hirtelen lett ilyen hideg!

Elátkozom az őszi telet!

Visszasírom a nyarat,de nagyon-nagyon!

Hol van a napsütés

Amely beragyogta a házakat?

Ki ápolja innentől a kinyílott virágokat?

Nem lesz már mesés madárcsiripelés?

Eredj, te ősz!Eredj,te átok!

Nekem csak a meleg kell!

Csak a nyárra gondolok szeretettel,

Mert az hoz lelki boldogságot.

Máskor nem reszketek

Korai őszi estéken,

Máskor barátkozom fáról hulló levéllel…

De már nem érdekel,mert azt sem szeretem!

Nem kell gesztenye,nem kellenek a diók!

Máskor késsél!Hozzám hiába jössz,

Nem szeretlek többé már ősz,

Mert lassan a hidegtől megfázok.

Ősz van,de én didergek,

Mert csípős kinn a szél,

Ez már nem is ősz,inkább a kegyetlen tél,

Amely jégcsapot hagy könnyes szememen.