Ázik
a város és ázom én is,
Szaladni
kéne, de maradok mégis.
Tombol
a vihar és táncol a halál,
Az
előbb ott még egy száz éves tölgyfa állt.
Rohanni
kéne már- de nem visz a lábam,
Talán
még nem késő… már úgyis annyit vártam,
Hogy
már képtelen elrohanni az elfáradt lábam.
Szaladni
kéne már- rohanni a távolba,
Hol
viharok többé nem tombolnak,
Hol
nem pusztít semmi sem, hol száraz a fű-
Mi
történik velem? Kísért a deja vu…