Egy pohár
bor, s egy száradt tulipán-
Ennyi csak,
mi tegnapról megmaradt.
S az aszút
iszom magányos órán.
Haldoklik
már a boldog pillanat.
Magam maradtam már, körülöttem
Mindenki
megcsalt, s közben kacagtak.
S elmúlt
mind, minek régen örültem;
És az évek
tegnapig zokogtak.
Ma már semmi
sem sír, minden néma,
S a
bánatomat fojtom a borba-
Ezenkívül
más nekem nem maradt.
Elvesztettem
a reményt, s hitemet,
Őt is, aki
egykoron szeretett.
Már csak a
halált várom. Egymagam.
