Este van, s vacog kinn a tél,
Tombol, ordít a hideg.
Elmúlt a nyár, elmúlt a szép
Meleg reggeli kikelet.
S már jön a hó….
Az utca fázik. Fázik ott minden,
S vad hideg villámát szórja a tél szelleme,
A kókadt virágok kérve dideregnek,
De mégis némák azok, nem felelhetnek.
Nem felelhetnek, hisz tudják sorsukat:
Belepi őket a fehér puha dunna,
Álomba merülnek, s később adhat csókokat
A sárga nap izzó messzi ajka.
S már jön a hó…..
Sötét az idő. Épp csak pislákolnak
Az utcai lámpák e különös estén.
Látom, a szomszédban könnyekkel búcsúzkodnak,
Most is úgy, ahogy mindig is tették,
Hideg csókkal, hideg hazug öleléssel.
S máris elszállt a kismadár,
Hogy a hamvadó tűz elől el ne késsen,
Mert felmelegedni nem tud már.
S már jön a hó…
Szobámban ülök, ami nem hideg,
Forró és a lámpám fénye világítja kis életemet.
Kezemre nem kell kesztyű, nem remeg.
Most érzem szürkén megjött telemet,
S tudom nem lesz örökké oly’, akár egy szamár,
Lesz még fehér, akár cukorral megszórt torta,
S rajta lesz ezer, meg ezer csillogó boldogság,
És közepén fényleni fog a büszke gyertya,
Amely fénnyel borítja be lelkünket és meleget ad,
S begyútja a tűzifával jól megpakolt kandallót,
S fölötte kipirult fagyöngy van,
Ami alatt kaphatjuk az igaz csókot.
Te is így adtad, akkor is rázta a fákat
Kinn a fehér tájon a téli rege.
Emlékszem süvített a szél, tépte, cibálta….
De benn táncolt a szerelem.
Puhácska kezed ringatta arcomat, hogy ne
Reszkessen, s csak simogattál,
Arcomhoz hajoltál, és csókolni kezdett két szemed,
Szívem őrzi mind azt, amiket akkor mondtál:
Hogy szeretsz, hogy vártál, s én kábulatba estem,
S perce elnémult a szád, féltve ajkaimba haraptál-
Szó nem hagyta el a torkomat, csak tudtam: beléd szerettem.
Pihe-puha ujjaiddal elpirult arcomon játszottál.
Hirtelen elfelejtettem a telet, az orkán hangja
Hirtelen nekem, nekünk zenélt a szabadban.
Álomba szenderedhettünk e csodás pillanatban,
Tudom, akkor nem hittem másban, csak a szavadban
S hallgattalak csendben,okosan akár a gyermek anyja intelmeit,
Hogy meg ne fázzon szánkózás közben.
Csak szeretgettél és néztél- gondolom megfejtetted szívem rejtelmeit
Amit titkoltam, és azt hittem: titkolhatom örökre….
Nem sikerült, rábukkantál, megtudtad.
Megtudtad a megmelegedett hideg téli éjjel.
Te is néma voltál, de elárultad titkos csókoddal,
Hogy mit rejtegetsz szíved kis szekrényében….
S már jön a hó….
Fekete az utca, sötét van,
Sötét fagyos ez az este,
Eddig soha, most viszont rád vártam,
Mert te hoztad el tél a szerelmet.
S lassan itt lesz a hó…..
