Téli szerelem

Este van, s vacog kinn a tél,

Tombol, ordít a hideg.

Elmúlt a nyár, elmúlt a szép

Meleg reggeli kikelet.

S már jön a hó….

Az utca fázik. Fázik ott minden,

S vad hideg villámát szórja a tél szelleme,

A kókadt virágok kérve dideregnek,

De mégis némák azok, nem felelhetnek.

Nem felelhetnek, hisz tudják sorsukat:

Belepi őket a fehér puha dunna,

Álomba merülnek, s később adhat csókokat

A sárga nap izzó messzi ajka.

S már jön a hó…..

Sötét az idő. Épp csak pislákolnak

Az utcai lámpák e különös estén.

Látom, a szomszédban könnyekkel búcsúzkodnak,

Most is úgy, ahogy mindig is tették,

Hideg csókkal, hideg hazug öleléssel.

S máris elszállt a kismadár,

Hogy a hamvadó tűz elől el ne késsen,

Mert felmelegedni nem tud már.

S már jön a hó…

Szobámban ülök, ami nem hideg,

Forró és a lámpám fénye világítja kis életemet.

Kezemre nem kell kesztyű, nem remeg.

Most érzem szürkén megjött telemet,

S tudom nem lesz örökké oly’, akár egy szamár,

Lesz még fehér, akár cukorral megszórt torta,

S rajta lesz ezer, meg ezer csillogó boldogság,

És közepén fényleni fog a büszke gyertya,

Amely fénnyel borítja be lelkünket és meleget ad,

S begyútja a tűzifával jól megpakolt kandallót,

S fölötte kipirult fagyöngy van,

Ami alatt kaphatjuk az igaz csókot.

Te is így adtad, akkor is rázta a fákat

Kinn a fehér tájon a téli rege.

Emlékszem süvített a szél, tépte, cibálta….

De benn táncolt a  szerelem.

Puhácska kezed ringatta arcomat, hogy ne

Reszkessen, s csak simogattál,

Arcomhoz hajoltál, és csókolni kezdett két szemed,

Szívem őrzi mind azt, amiket akkor mondtál:

Hogy szeretsz, hogy vártál, s én kábulatba estem,

S perce elnémult a szád, féltve ajkaimba haraptál-

Szó nem hagyta el a torkomat, csak tudtam: beléd szerettem.

Pihe-puha ujjaiddal elpirult arcomon játszottál.

Hirtelen elfelejtettem a telet, az orkán hangja

Hirtelen nekem, nekünk zenélt a szabadban.

Álomba szenderedhettünk e csodás pillanatban,

Tudom, akkor nem hittem másban, csak a szavadban

S hallgattalak csendben,okosan akár a gyermek anyja intelmeit,

Hogy meg ne fázzon szánkózás közben.

Csak szeretgettél és néztél- gondolom megfejtetted szívem rejtelmeit

Amit titkoltam, és azt hittem: titkolhatom örökre….

Nem sikerült, rábukkantál, megtudtad.

Megtudtad a megmelegedett hideg téli éjjel.

Te is néma voltál, de elárultad titkos csókoddal,

Hogy mit rejtegetsz szíved kis szekrényében….

S már jön a hó….

Fekete az utca, sötét van,

Sötét fagyos ez az este,

Eddig soha, most viszont rád vártam,

Mert te hoztad el tél a szerelmet.

S lassan itt lesz a hó…..