Az idő múltán

Nem szeretsz már. Elfelejtettél,

Kulcsos fiókodban a tegnap varázsa;

Minden, mi boldoggá tett, eltettél,

S fiókot a kulccsal végleg bezártad.

A tegnap csak egy múlt,

Ami a szívedben porosodik;

S jönni fog, mert jönni kell egy új

Végtelen öröm, ami kapud előtt várakozik.

Talán idővel majd egyszer

Soká, hideg téli estéken,

Az együtt megélt szép szerelemre

Visszaemlékszel, melyek csodás régi emlékek

Lesznek, mert minden olyan mesés volt.

Sok álmatlan éjjelen visszakívánkozik belőlem

A meghalt tegnapból ezer meg ezer jó

Szó, melyek elszálltak egy szívtelen szellővel.

Elfelejtettél. Szeretni nem fogsz már,

Fiók legalján a tegnap meghalt varázsa;

A szép, a jó, a szerelem mára már végleg tovaszállt…

S a fiókot egy ócska kulccsal örökre bezártad….