2014. június 26., csütörtök

Különös nyár




Mondd hol voltál? Miért vártunk eddig?
Holtan vártunk hétfőtől keddig,
Szerdától vasárnapig nem hittünk,
Könnyekkel küszködött szegény lelkünk.

A szívem dobog, ég benne a tűz,
Vörös csókot vált fiúval egy szűz
Lenn a tónál, ami végre tarka.
Nincs már belepve dermesztő hóval.

A rét pompázik, mint a szivárvány,
Tücsök hegedül minden éjszakán,
Óh végre újra él a természet!
Óh végre itt vagy tücsök zenével!

A tél pusztított. Odalett minden,
S vacogva zakatolt a sínen
Az a sírdogáló szép kisvonat
Ami a hidegtől néma maradt.

Most itt vagy madárdallos reggelen,
Rózsákat varázsolsz zöld völgyekbe.
Újra van rózsa! Újra él! Újra!
Itt van harmattal gyöngyözött csókja!

A nap táncot jár már a rózsával,
Felkéri virágokat sorjában
Tücsök zenél, cinege dalol,
Messzi távolban is őket hallom!

Hűtlen vagy te is. Lassan menned kell!
Eladtad te is télnek a lelked.
Ölelj meg utoljára óh kérlek-
Mert utána szolgálunk a télnek….