Egy korhadt székben ülve
egymagam,
Nézem azt az elmosódott csinos
kis fényképet
Amely rólad a kihalt hideg
szobámban itt maradt;
S csak ez van már itt, mert
magaddal vittél minden emléket.
A kép sem lesz örök, tudom az
majd egyszer megsárgul.
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Emlékszem, amikor még édesen
becézgettél,
Szép, kedves szavakkal láttál el;
Nem voltál szomorú, vicceimen
lágyan nevetgettél;
Féltett szerelmes vágyaidat
rögvest csókkal üzented.
Érzem, hogy minden varázslatos
vágy elhalkult.
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Féltett estéken nekem dalolt a
szemed,
A szád lázasan csókolt, a karod
puhán ölelt.
Melletted feküdve éreztem, igen,
van aki igazán szeret,
És a szívem egy igazi szerelmes szívre lelt.
Nincs már több ilyen este. Nem is
lesz, mert végleg elmúlt.
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Mézes illatod simogatta elpirult
arcomat,
S éreztem a nyakadon, amikor
gyöngéden csókoltam,
De finom volt- kacagott tőle a
szoba;
Megőrültem érte, örökké kívántam,
soha meg nem untam.
Ez a szirén illat már a semmibe
hullt.
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Kinn a zöldellő rét közepén
Egy rózsaillatú forró tavaszi
délután,
A bársonyos fűben feküdve csak te
meg én
Hallgattuk, hogy rólunk dalolnak
a madárkák.
Az a szép dal fülemben mondd
miért halványul?
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Szerettük egymást- ah de szép
volt a szerelem;
Minden pillanatban testem remegve
téged kívánt.
S most minden elveszett, nélküled
nem lelem a helyemet;
S rohantál tőlem a messzeségbe,
suttogtad csak, hogy viszlát.
Nem leszek többé szerelmes-a
magány mérgezett tőrrel szúr.
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Megmutattad szűziesen, hogy mi az élet
Receptje: egy adag vágy és egy
nagyobb adag szerelem;
S én akkor éltem, igen, átéltem
veled minden jót és szépet.
A szerelem lángjának biztos
őrzője lett az én szerepem.
Minden ragyogott, csillogott az
öröm, s most? Kísért a bú.
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Az Úr küldött, hogy szeresselek.
Hogy legyen, aki szeressen.
Próbáltam megoldani a rám bízott
hálás feladatot.
Csodás boldogságot leheltem
törékeny szívedbe;
S láthattam zöld szemedet
nevetni- nekem megadatott.
Egy könnyed szellő hozott, s most
egy orkán tőlem elfújt.
Minden percben rólad mesél a
múlt.
Nehéz lesz most elfelejteni
minden szép pillanatot,
A hiányod mit itt hagytál,
véresre késelte lelkemet;
S elment, szerelmes búcsúcsók
nélkül elballagott,
S halottá tettél, a fekete
szerelmesség végleg eltemet.
Köszönöm, hogy szerettél. Többé
nem kell boldogságból új….
Örökké csak te rólad fog mesélni
a múlt…..
