November

Fekete felhő, fekete korom,

Szürke lett a tegnapi tulipán;

És mind, ami színes volt egykoron

Szürkében mutatja már csak magát.

Fekete felhő-már csak ez maradt;

Dekadens vágy virágzik odakint,

S ki bízik, az is csak halált arat,

S rögvest a felélem magához int.

Remeg a gyomrom, ha az ablakból

A sötét semmibe kell kinéznem,

Hol a pusztulás boldogan tombol.

Borzongok, mert a vihart hallgatnom

Kell, s ilyen marad már: sötét élet.

És a pusztulás kacagva rombol….