Levél anyámhoz

Emlékszem amikor még tejjel

Etettél, és öleltél forró karoddal.

Ha seb fájdított nyugtattál: „Fel a fejjel

Így is lehetsz még költő, űrhajós, vagy katona”.

Első írásra is emlékszem:

Görcsös, kusza betűk…

Betűre igazából nem hasonlított egyik sem,

De szemedben mégis mind drága gyöngynek tűnt.

Mennyi sok szép örök

Megismételhetetlen bűntelen emlék…

Máig sem fakulnak, pedig érzem hogy felnövök….

Bár még egyszer karodban pólyás lennék!

Tudom öregszünk,

S már nem olvashatsz nekem mesét.

Tudom most már máshová vándorol a gyermeki szívünk,

Csak még utoljára a gyermekkort visszakapni szeretném.

Egy utolsó futkorászást

Lenn a zöldellő pázsiton-

S ahogy a rohanó idő lejár,

Anyám én akkor már itt sem vagyok…

Remélem...

Már nem is emlékszem igazán

Hogy mikor hallottam utoljára a hangodat,

Hogy fülembe este mikor suttogtál

Csodás, örömteli szavakat.

Már nem tudom hogy milyen volt a tegnap:

Csendben hullott-e az eső?

Miért tűnt el minden oly gyorsan, mint a nap,

Akit várja az éjjeli szerető?

Rég’ volt már minden. Nem is emlékszem igazán

Hogy milyen volt akkor minden,

De az bennem él: örömmel csókoltál,

S lágyan dobogott szerelmes szíved.

Üres most az életem, kihalt a vágy

S vele együtt a titokzatos remény.

Sokszor kérdem esténként: merre jársz?

Nevetni szeretsz-e még?

Remélem: sokat nevetsz-

Mosolygott az arcod, s vele együtt a szemeid.

Remélem: van, akit igazán szeretsz-

Mert szerencsés az, aki tőled megérdemli.

Rég’ volt már a tegnap, tudom.

Elfelejtettél azóta már minden emléket.

Ah, de mégis esténként hangodat hallom;

S érzem: utoljára megölelni szeretnélek!

Egy utolsó végső forró szerelmes ölelést,

Mint azon a hideg decemberi havas éjjel-

S utána szélnek engednélek- ígérem én,

Csak ölelhetnélek még egyszer teli szenvedéllyel!

Mert bennem él az az ölelés: el nem felejtem.

Remélem: húsz év múlva te is emlékezni fogsz rá és rám.

Minden titkos csodát átélni veled igazán szerettem;

Csodás volt veled minden tél, minden nyár.

Ma már semmire sem emlékezhetsz-

Apró foszlányok olykor bevillannak még.

Talán most is mosolyogsz és boldog lehetsz…

Remélem: húsz év múlva csodás lesz számodra minden emlék!