Emlékszem
amikor még tejjel
Etettél,
és öleltél forró karoddal.
Ha
seb fájdított nyugtattál: „Fel a fejjel
Így
is lehetsz még költő, űrhajós, vagy katona”.
Első
írásra is emlékszem:
Görcsös,
kusza betűk…
Betűre
igazából nem hasonlított egyik sem,
De
szemedben mégis mind drága gyöngynek tűnt.
Mennyi
sok szép örök
Megismételhetetlen
bűntelen emlék…
Máig
sem fakulnak, pedig érzem hogy felnövök….
Bár
még egyszer karodban pólyás lennék!
Tudom
öregszünk,
S
már nem olvashatsz nekem mesét.
Tudom
most már máshová vándorol a gyermeki szívünk,
Csak
még utoljára a gyermekkort visszakapni szeretném.
Egy
utolsó futkorászást
Lenn
a zöldellő pázsiton-
S
ahogy a rohanó idő lejár,
Anyám
én akkor már itt sem vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése