Fáradt vagyok, ringass el, óh Halál!
Elfáradt a
lelkem, s a földbe vágy’,
S fáj,
szüntelenül szúr, mintha ezer apró tű szúrná,
És nem
múlnak el úgy átkozott órák,
Hogy meg nem
állna a keserves fájdalom.
Fáradt
vagyok. Aludnék már egy jót, nagyon
S álmodnék
oly szépeket, mint régen, tavasszal,
Álmomban
úsznék tiszta tóban jámbor halakkal,
És szállnék,
szállnék fenn a fehér hegy fölött-
De nem megy!
lelkem nem hagyja el a temetőt.
József
Attila leszek, akit a vonat ezer füstje repít innen,
Mert csak
múltam van, igen, jövőm már nincsen.
A múltam az
van, óh, de szép volt:
Táncoltunk a
parketten egykoron,
Karod
karcolta kezemet,
Én meg csak
néztem elpirulva szemedet,
S valcert
jártunk csak te meg én-
Valahogy így
volt a régmúlt igazán szép.
S mi vár most
reám?hamu és füst, füst és hamu:
A mennybe
vezető hamuszürke kapu,
Angyalokkal.
Kezemben táskám, benne
Gyilkos
bűneim összes receptje,
De miért van
meg még?és ki mentette őket meg?
Már senki
sem válaszolhat a kérdésemre…
Fáradt vagyok.
Bár bölcsőben ringatna
Még mindig
az édesanya,
S csak egy
gondom lenne: mivel játsszak:
Olvassak-e
vagy inkább fára másszak?
Én már úgy
aludnék, de tényleg!
Vörösek a
szemeim, a fáradtságtól égnek,
S nincsen
gyógyszer, amely elaltatna egy kicsikét-
Pedig végre
már úgy aludnék!
„Tente baba,
tente”- dúdolná ágyam felett édesanyám,
Boldogan
megölelném, és ásítva néznék reá,
Majd végre a
párnámra hajtanám kis fejemet-
De így sem
tudom megnyugtatni a lelkemet.
Fáj a lelkem.
Izzó vassal döfködi ezer kígyó
Mert nem
értik meg, hogy nekem ez így nem jó,
Hogy ha
ordítok, akkor hagyják már abba,
Mert a végén
még belepusztulok a fájdalomba!
Fáradt
vagyok. Egy jó éjt csók jól esne,
Álomba
merülve kettesben
Feküdni a
vastag takaró alatt-
Egy búgó
vekker zajától foszlott el ez a pillanat.
Betakargatnálak,
hiszen mindig is fáztál,
S
összegömbölyödtél, egy kis sündisznóvá váltál,
S
dideregtél, de rád raktam a takarót, amely forróbb volt
Mint
bármelyik vulkán. S álomba ringatott a csókod.
Utána
tényleg aludtam és álmodtam is, igazán.
Nagyon
fáradt vagyok, bárcsak a szemeimet tényleg lecsukhatnám….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése