Az utolsó utazás

Ma élünk, holnap talán meghalunk-

És minden elmúlik egy perc alatt;

S odalesz az összes szép pillanat-

Többé nem látunk, többé nem hallunk.

Ennyi volt?- hangzik a jogos kérdés,

Mit néma száj kiált az éterbe;

De választ nem kaphat az életben.

Ah pokoli kín. Pokoli érzés.

Lassan elszáll, mint egy könnyű sóhaj,

S nem hívhatjuk vissza se szép szóval,

Se isteni fohásszal, se csókkal.

A fénnyel repülünk szárnyak nélkül,

Két ellenség ott újra kibékül;

S utolsó könny is elfolyik végül…

Nyárváró rövid vers

Nyarat akarok! Nyarat! Nyarat! Nyarat!

Balatonfüreden élvezni a napsugarakat,

Szentendrén éjjel látni a fénylő csillagokat,

A Duna parton inni hűs rozét és fehérborokat,

S esténként enni epres fagylaltokat-

És minden jóból sokat, sokat, sokat;

Újra megélni a szabad nyári pillanatokat!

Nem akarok már mást csak: nyarat, nyarat, nyarat!