Ma élünk,
holnap talán meghalunk-
És minden
elmúlik egy perc alatt;
S odalesz az
összes szép pillanat-
Többé nem
látunk, többé nem hallunk.
Ennyi volt?-
hangzik a jogos kérdés,
Mit néma
száj kiált az éterbe;
De választ
nem kaphat az életben.
Ah pokoli
kín. Pokoli érzés.
Lassan
elszáll, mint egy könnyű sóhaj,
S nem
hívhatjuk vissza se szép szóval,
Se isteni
fohásszal, se csókkal.
A fénnyel
repülünk szárnyak nélkül,
Két ellenség
ott újra kibékül;
S utolsó
könny is elfolyik végül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése