Csendes éj

Halkan kopogtat a hűvös este,

Zúzmarától nyüszít törékeny lelke,

Halkan jött, osont akár egy csepp

Édes ízű megcsalhatatlan szerelem.

Fekete a város, mint az alagút,

Jeges a patak, csúszós az út,

Zúzmarákkal díszített a zöld fenyő.

Tél lett. Újra eljött.

Újra égni fognak a sok színű gyertyák,

Messziről látjuk forró lángját,

Illatos láng száll a varázslatos éjbe,

Eljön a karácsony is, s én majd csókodat kérem.

Nem kérek majd láncot, minek?

Bejglit sem. Édesebb ajkaid íze.

A listám is üres, csak a neved áll rajta-

Szerelemedet kívánom e különös karácsonyra.

Különös e téli éjszaka,

Idén valamivel kedvesebb a forralt bor illata,

Valahogy’ puhább lett az omlós mézeskalács-

Tudom, szép lesz a fenyőfán.

Óh a fenyőfa, friss fenyő illattal,

Hópelyhekkel trillázó adventi csillaggal,

Sok ezer kéklőn ragyogó gyertya lángjával.

Itt lesz mind, nemsokára.

Karácsonyt várom, és az ölelésedet.

Úgy fázom, ölelj már meg, Édesem.

Olyan jó lenne, csak azt akartam:

Forrón leheljed csókra szomjas ajkamat.

Csendes éj, drága szent éj….

Oly’ gyönyörű, Oly’ szép

Akár egy varázzsal fűszerezett álom.

Hidd el, a mosolyodat kívánom!

Csak száll, csak hull a tisztátlan hópihe,

Lágyan fehér és csendesen hideg.

A tájat belepi, mint anya a gyermeket,

Hogy meg ne fázzon a színes estéken.

Én is betakarnálak a meleg takaróval,

Reggel ébresztenélek forró kakaóval,

Átölelnélek, csókolnálak, szeretnélek….szeretlek.

Talán ez lehet az a bizonyos szerelem?!

Tél volt, karácsony előtt éppen,

Amikor Angyal küldött hozzám téged,

Akkor is fehér volt a színes világ,

Hideg is volt,amikor mosollyal jöttél hozzám.

Hozzám bújtál, ah de lágyan….

Nem is tudom már,hogy mióta vártam.

Mióta vártam már azt a bizonyos titkos csókodat,

Amiről álmodoztam éjjelenete oly’ sokat.

Csendben zörget a karácsonyi szellem,

Advent van, az ünnepek ünnepének eljövetele.

Szeretetben gazdag, meghitt szeretet.

Örökké veled, kis téli szerelmem…..