Óh milyen szép volt akkor még minden:
Perzselt a nap, kék kismadárka az égen
lebbent,
A meleg százezer illattal színezte a
szerelmes tájat-
Ketten éltük mind át. Szerettük,
örültünk, hogy nyár van!
Már kívántuk, hogy láthassuk úszni a
foltos felhőket,
A fűben hemperegve szállni, szállni a
megvadult szellőkkel,
Utazni a messzeségbe: látni romos öreg
várat
Ahol a hős vitézek átharcolták a
nappalokat s éjszakákat;
Csak utazni és szállni végre!szállni
ki a szabadva,
Hiszen erre vártunk már fagyos télen,
zöldellő tavasszal;
Csak menni és messze lenni a koszos
városi zsivajtól,
Nem gondolni a napi robotra. nem
gondoskodni másról csak forró csókokról.
Valahogyan tudtuk, hogy az lesz a
legszebb nyarunk, igen, tudtuk,
Nem csak tudtuk, de már olyannyira
erre vártunk,
Hogy a naptárból tépkedtük tavasszal a
komótosan elszálló hűtlen napokat,
S nem gondoltunk másra, mint a mi
idillien fűszerezett fülledt nyarunkra.
Tényleg vártuk. nemcsak én, hanem te
is, te is ugyanúgy vártad,
Hogy kiszabaduljunk a természetbe,
mert eleget voltunk bezárva,
Ahol a radiátor mellett ülve néztük a
könyvekből, hogy hová utazzunk
A színes ismeretlenbe rögvest a
színtelen hazulról.
Egy nagyon forró kedves nyár volt- ah
micsoda nyár,
Tikkadtan kacsintottak a megvadult
rózsák,
S mi szagoltuk az illatukat, amelyet a
kék szellő repített-
Az a július igazán boldoggá tett
minket.
Emlékszem, ahogy a szívószállal
szívtad a jeges pohár
Mélyéről a hűsítő koktélt, s arcodat
tűzte a forró napsugár,
S a teraszon ülve, koktéltól nedves
ajkad csókot kívánt.
Óh mily csodás volt veled a tavalyi
nyár….
A finom június, a meleg július, a
szerelmes augusztus-
Vágyakkal töltöttük meg az éjszakákat.
S csak egy volt biztos:
Együtt éljük meg az Úrtól kapott
megismételhetetlen álmokat,
Melyeket lepecsételtünk örökre lázas
csókkal.
Óh milyen szép volt akkor még minden,
A szemed kacagott ezer meg ezer
színben,
S a meggy vörös illatod karolta
vállamat,
A hold fénye világított makulátlan
ágyamra.
Szép volt veled a legédesebb kánikula;
S az emlékek itt maradnak, habár az
idő már sebesen rohan
A kínlódó jövőbe. Óh milyen szép volt
veled minden:
Megadtad számtalan, melyekre várt a
szívem:
Csókra, ölelésre, nevetésre…ez volt
tényleg a szerelem….
Milyen szép volt veled a tavalyi
nyár-köszönöm neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése