Villányi emlék

Festői táj: magas hegyek,

Zöld szőlők futnak keresztül.

Cabernet Sauvignon ízű fellegek

Város felett szállnak szüntelenül.

Finom bor: ah megrészegít,

A vérem dobban minden csepptől.

S a hely hűs nyugodt pincéit,

Bejárni öröm. Kötelező.

Kedves város: pinceszagú,

S szőlőkkel meghintett

Kanyargós kis út,

Mely az öröm poklába vezetett.

Festői tájon finom bor:

Vörös ízű testes Portugieser,

S a palack, mint egy íves szobor,

Áll az asztalon, kibontva, szépen.

Óh a szőlőknek a  nyári illatuk

Zölden szálltak a könnyed széllel;

De jó volt, mikor ott voltunk,

S a bor csókolt minket az éjjel.

Tudod, ámulatba ejtett

A város színe, város varázsa:

Mindenhol csodás szőlőskertek

Díszítik a csillogó utcákat.

Óh bár újra érezhetném

Számban azt a finom kis villányi csodát,

S a pincék halk zaját hallani szeretném,

S úgy maradni sokáig. Megállítani az órát.

Még visszatérek. Várjatok rám

Villányi gyönyörű utcák, pincék, házak;

S ha megérkezem, adjátok a legfinomabb borát

A városnak, amelyre már régóta vágytam.