Repülnek
a napok, szállnak az évek;
Idejét
sem tudom, mikor is láttalak téged,
Mikor
is sétáltunk tavaszi szivárvány alatt
Ahol
szerelmes szenvedéllyel csókoltalak.
Esténként
fakul már az emlék,
Mint
a haláltól megsárgult fénykép.
Repülnek
a napok, szállnak az évek
Szélsebesen,
a leggyorsabb repülőgéppel
A
jövőbe, melyben nincs már mi.
Nincsen.
A
jövő csodás rejtelmeit magaddal vitted
Hogy
valaki mással, valaki kék szeművel éld meg-
S
nekem mik maradtak? Apró mihaszna emlékek.
Repülnek
a napok, szállnak az évek;
S
kezdek felejteni. Már vissza nem kérlek,
Hanem
inkább menj már! Szállj már el!
Többé
már tőled egy mosoly sem kell!
Menj!
Légy boldog! Szállj! Neked többé már nem vagyok!
S
örökre elszálltak a legszebb évek, a legszebb napok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése