A néma csókok éjszakája

Csak hallgat: nem szól és nem is kér,

Egy jobb jövőt már nem remél,

Csak hallgat: mily szép a csönd-

S a múlt boldog dala elrepült ott fönt

A csillagok között, ahol eltűnik minden szerelem,

S felváltja helyét az örökös rettegés és félelem-

Minden áldott este, minden éjszaka;

S megkísért a halott csók vágyszaga.

Minden este. Ah, kibírhatatlan kín:

S fokozza a fájdalmat a vöröslő íz,

Ez így telik minden gyilkos éjszakán-

Pedig csak hallgat. Senki sem érti a szavát.

Nem beszél már. Nem is könyörög,

Nem köti a jövőhöz ezer és ezer rög,

Csak visszanéz és némán kacsint,

Majd eltűnik, mint a tengerfenéken a kavics.

Csak hallgat: nem szól és nem is kér,

Az esti csöndből mit sem ér,

Melytől fél és szüntelenül retteg-

Csak a múltból egy csók… mily’ gyarló az ember!