Summarium

Mint földre hulló könnycsepp,

Úgy repültél- lágyan, csendben

Hozzám. Emlékszem még rá:

Az utcán nyikorgott a szánkó a havas éjszakán,

Némán hullott a fehér hópihe,

Az a kis drága tulipán átfagyva reszketett,

A hó meg csak havazott, havazott, havazott-

Én meg már nagyon vártam rád …most már bevallom.

Könnyed mosolyodat kívántam, igen, kissé mohón,

De mondd, mit tehettem? Oly csábító volt,

Hogy azonnal akartam, már alig bírtam várni-

Csak azt akartam akkor, azonnal látni

Órákig, napokig, vagy inkább évekig,

Hisz’ egy pillanat alatt bele lehet szeretni.

Egy szárnyaló forróság öntötte el vénámat,

S egy pillanat alatt a testemben szétáradt,

De te ezt tudtad- csak mosolyogtál édesen-

Valahogy így kezdődött a végtelen szerelem.